Íme pár sor a legfiatalabb toldysoktól arról, hogyan is élték meg az első együtt töltött néhány napot.
Pénteken korán reggel a Déli pályaudvaron gyülekezett a két hetedikes osztály és a végzős diákok. Amint mindenki odaért, hat fős csapatokba osztottak minket, mindegyik egy állatról volt elnevezve.
Nemsokára felszálltunk a vonatra, ahol eleinte csapatonként ültünk, és lehetőségünk volt beszélgetni a csapattársainkkal és a három végzős csapatvezetőnkkel. Az út gyorsan eltelt és megérkeztünk Szántódra. Pár perc sétára volt a megállótól a táborhelyünk. A gólyatábor egy indiános téma köré volt felépítve, ahol meg kellett keresnünk az ellopott patkót, és fényt deríteni a tolvaj kilétére. Először a gólyáknak volt egy rövid ismerkedős játék, majd sor került az ebédre, ami meglepetésünkre pizza volt. Ezután következett a sorverseny, ahol a csapatok egymás ellen versenyeztek. Aztán volt időnk gyakorolni a „Ki mit tud?”-ra, amire az összes csapat egy egyedi előadással készült. Vacsora után a kicsik és a nagyok is körülülték a tábortüzet. Az egyik végzős lány gitározni kezdett, a dalok vége felé pedig már mindenki egyre bátrabban énekelt.
A szombatot reggeli tornával indítottuk, egy kis szabadidő után pedig egy újabb, csapatok közti verseny következett. A különböző állomásokon a végzősök mind jobbnál jobb feladatokkal vártak minket. Volt célba dobás, lufiborotválás, morzekódolás, arcfestés. Készítettünk gólyatáboros pólót, és egy ókori indián nyelven írt szöveget is megtanultunk. A verseny végeztével szabad foglalkozás volt, és használni lehetett a szálláson lévő röplabda-, foci- és kosárpályát is. Azután a két osztály egymás ellen játszott számháborút. Vacsora után levelet írtunk a tizenkettedikes önmagunknak, majd mindenféle társasjátékkal játszottunk.
Ezután elmentünk aludni, de a nyugalom nem tartott sokáig, mert hajnali 2-kor a végzősök felkeltettek külön-külön minden szobát. Egy bátorságpróbával készültek nekünk: úgy kellett végigmennünk a táborhelyen, hogy ők közben különböző álarcok mögé bújva vártak minket a sötétben. Az út végén megtaláltuk az elveszett patkót, és visszafeküdtünk aludni.
Vasárnap reggel összepakoltunk, és még indulás előtt kihirdették a patkólopás tettesét. Végül rengeteg csodás élménnyel és új barátokkal távozva elhagytuk a táborhelyet, és elindultunk a vasútállomás felé.